TÉGLATAN: LEOMLOTT ESTIG, FELÉPÜLT REGGELRE
BRICKOLOGY: WHAT FELL DOWN BY NIGHT, WAS BUILT BACK BY DAWN
Időszaki kiállítás A KASSÁK MÚZEUMBAN / Temporary exhibition at KASSAK MUSEUM
2025. June 20. – 2025. November 09.
Dorottya Szonja Koltay and Anna Seress
Feat. TÉGLAKAR (Brick Choir)
Egy fasznak falazol, Kelemenné, kijöhetnél, legyél elevenné! 🧱 Dől már a falad is, süllyed a vár is, itt pusztult meg a dédnagyanyád is.
🧱
Egy fasznak falazol, Kelemenné, kijöhetnél, legyél elevenné! 🧱 Dől már a falad is, süllyed a vár is, itt pusztult meg a dédnagyanyád is. 🧱
A Téglák, ha hallgatnak is, nem némák. Nehéz történetek ismerői. A Téglák sokat látott fallakókként közelről ismerik Kőmíves Kelemenné bánatát. Ismerik Kelemenné kölykét is, aki megunta anyja hangtalan panaszát. Érte, és vele együtt is törik a falat és annak csendjét. Építkezési területekről ismert elemekkel együtt rendeződnek bontási együttessé, megénekeltetik a talicskákat, vakolókanál-vokállal kísérik a bontógolyó robaját. A Téglák Kelemenné kifalazásán dolgoznak zenével és tánccal, azért, hogy olyan térben éljenek, ahol nincs falba rakott asszony, nincs vár, ami áldozatra és hallgatásra épül. Szerszámaikkal szimbolikus épületeket, rögzült struktúrákat lazítanak fel, zsivajukkal társadalmunk megkövesedett várainak bontására törekednek.
The Bricks may be silent, but they are not mute. They are knowers of difficult stories. The Bricks are experienced wall-residents, and know the grief of the Stonemason’s wife. They also know her child, who grew tired of his mother's silent cries.They break the wall and its silence for them and with them. They arrange themselves in a demolition ensemble with elements known from construction sites, singing the song of wheelbarrows, accompanying the boom of the wrecking ball with the vocal of a plasterer's spoon. The Bricks work on getting the Stonemason’s wife out of the wall, with music and dance, to live in a place where there is no woman in the wall, and no castle is built with sacrifice and silence. With their tools, they loosen symbolic buildings, fixed structures, and with their clamour, they seek to dismantle the fortresses of our society.
MI A TÉGLA?
A Téglatan: leomlott estig, felépül reggelre című kiállítás előzménye a Kőmíves Kelemenné kifalazása című köztéri installáció- és performanszsorozat, melynek fókuszában a Kőmíves Kelemenné népballada kortárs társadalomkritikai értelmezése állt. Így született meg a társadalom, a hatalom és egyén viszonyára utaló Tégla-metafora, és alakult meg a Téglakar, amely egy laza, alacsony belépési küszöbű, félig nyitott alkotói kollektíva. A Téglakarban – ahogy a kiállítás tereiben is – a gondoskodás gyakorlatai társadalmi viszonyokba ágyazódnak, malter szerepük nem csak a patriarchális viszonyok, de tágabban az azt szervező kapitalista világrend részeként is megjelennek. A Téglakar működési és művészeti célja szintén a Téglák (a társadalmat alkotó egyének és közösség) emancipációjának keresése a hierarchikus és tőkelogikának alárendelt várfalakban. Olyan kapcsolódási és összetartó erők kiemelése, amelyek nem elnyomáson, feladáson és alá-fölé rendeltségen alapszanak. A kiállítás ebben az együtt gondolkodásban nyit játékteret.
MI A TÉGLATAN?
A Téglatan egy művészeti kezdeményezés, amely egyéni és közösségi gyakorlatokon keresztül törekszik a résztvevők cselekvőképességének felébresztésére. A hétköznapokban tapasztalt folyamatos, magányos összeomlás és épülés között a csoportos újrakezdésre, és az újrarendeződésre motivál.
WHAT IS THE BRICK?
The prelude to Bricology: What fell down by Night, was built back by Dawn was a public installation and performance series entitled Breaking the Stonemason’s wife out of the Wall, which focused on a contemporary social-critical interpretation of the folk ballad The Stonemason’s Wife. This project gave birth to the metaphor of the Brick, referring to the relationship between society, the individual and power. It also initiated the formation of the Brick Choir, a loose, semi-open collective. In the Brick Choir, as in the exhibition spaces, practices of care are embedded in social relations, their mortar role is part of not only patriarchal relations but also, more broadly, the capitalist world order that organises them. The operational and artistic aim of the Brick Choir is also to seek the emancipation of the Bricks (the individuals and communities that make up society) from the walls of a hierarchical fortress subordinated to the logic of the capital. To highlight forces of connection and cohesion that are not based on oppression, surrendering and subordination.
WHAT IS THE BRICKOLOGY?
Brickology is an artistic initiative that seeks to awaken participants’ capacity for action through individual and collective practices. Amid the constant, solitary cycles of collapse and reconstruction experienced in everyday life, it motivates participants to start anew and reorganize themselves as a group.
LADY FENCE
TÉGLAKAR (Brick Choir):
Falazóelem: Dóra Botka
Téglasztik: Zsófia Szász
Akciós bontott tégla: Ildikó Végh
Jó Zsalu/Habarcska: Erika Kovács
Alapkő/Résecske: Edit Farkasinszky
Dr. Törmelék: Csenge Bánkuti
vályogtégla: Sarlós Ágnes
Kővári D. Éva: Nagy Zsófia
Szabotőr Fándli: Kriszta Nemes Papp
Szabó T. Gla: Lilla Szauer
Éneklő Téglakő/Késő Véső: Anett Dublecz
djeptégla: Sári Gálhidy
Terra Kotta: Anita Ureczki
Bukoósisak: Artúr Poór
Reszkető Függőón: Márton Kovács
Beépített Ember/ Malteregó: András Losonczy
Malterov Malterovna: Anna Seress
Bontógolyó: Dorottya Szonja Koltay
A TÉR
“Koltay Dorottya Szonja munkái élő, mozgó, változó installációba rendeződve egyszerre teszik a kiállítás terét színpaddá, játszótérré, az alkotási folyamat munkanaplójává és olyan diszkurzív térré, ahol a befogadói nézőpontok játszó és alkotó pozíciókká is szelídülhetnek. Ezt a perspektívaváltást a kiállítás ideje alatt részvételi művészeti akciókkal, előadás-sorozattal, közös énekléssel és tánccal keltjük életre. Lehetőséget teremtünk arra, hogy a kiállítás metafora rendszerében elveszve és azon kívül is gondolkodhassunk az egyén és a közösség viszonyáról, annak keretrendszereiről, a meghatározó erőviszonyokról. Teret adunk annak is, hogy közösen képzeljünk el szolidáris, kölcsönös segítségen alapuló és összetartó közösségeket, amelyek felelősségvállalásukkal nem az egyént, hanem az egyének közösségét teszik meg alaptéglájuknak. Ahol nem cél az újabb vár megépítése, nem keresünk alternatív maltert, nem tagadjuk Tégla voltunkat, de azért nem csak téglaporból vagyunk.”
Seress Anna
THE SPACE
“Arranged in a living, moving, changing installation, Dorottya Szonja Koltay’s works make the exhibition space a stage, a playground, a diary of the creative process and a discursive space where the audience can take on both playing and creative positions. This change of perspective is brought to life during the exhibition through participatory interventions, a series of performances, collective singing and dancing. We hope to create an opportunity to reflect on the relationship between the individual and the community, its frameworks, and the dominant power relations, both within the context of the exhibition’s metaphorical system and outside of it. We also give space to imagine solidarity-based, mutually supportive and cohesive communities, which make the community of individuals, rather than the individual, their cornerstone. Where the aim is not to build another castle, where we do not seek alternative mortar, where we do not deny our brick-form, but where we are not just made of brick dust either.”
Anna Seress
EZT-RÁD MŰSOR
performansz-séta // walking performance at TRAFÓ
„A Nextfeszt alkalmából nőnapon olyan körmenettel készülünk ahol egyszerre igyekszünk betölteni a tereket hangunkkal, közösen összefogni és énekelni-táncolni, bánatunkat egy malomban őrölni, narratív képzeletünket felszabadítani. Demonstrációként, anyák/anyád napi előadásként, iskolai ünnepségként, szüreti táncként vagy barokk körmenetként próbálunk a közösen megélt és megteremtett kultúra által teret nyitni az olyan kérdésekről való gondolkodásnak, amelyekre csak közösen tudunk válaszokat találni.” (Koltay Dorottya Szonja és Seress Anna)
Initiated by visual artist Dorottya Szonja Koltay and the curator Anna Seress, the Téglakar (Brick Choir) is currently a group of about 15 people (women and men mixed) who create performative forms by using democratic decision-making and the tools of community theatre, which they then activate in public space. Collective rapping, choreographies and songs are created in the process. Participants come from different helping professions, as well as from the community and alternative theatre worlds, mostly from both at the same time. Téglakar is a community where bricks are not silent. There are no crushed women in mortar, but there is no father-sacrifice either.